Blacktown

Jelenlegi hely

Dr. Tamás Kinga, Magyarország Canberrai Nagykövetségének munkatársa, Sydney-i Konzul ünnepi beszéde

2014. augusztus 17.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Nemzeti ünnepeinken, nagy évfordulóinkon a beszédet mondók többsége igyekszik elkerülni a megszokott fordulatokat. A legtöbben igyekeznek valami újat, addig még nem hallott gondolatot elmondani, ezzel szemben kevés az olyan beszéd, amely egy évfordulón az emlékezést helyezi előtérbe és az ünnepelt hazafi nagy tetteit idézi fel.

Pedig nemzeti ünnepeinken mind a kettőre szükség van: a dicső múlt felidézésére ami miatt összegyűltünk, és a múlt tanulságait megfogalmazva, annak iránymutatásával a mai kor céljainak megfogalmazására is. 

Nemzeti ünnepeket, évfordulókat éppen azért tartunk, mert közösségünk múltjában vannak olyan, mindenki számára elismert és megbecsült események, amelyek viszonyítási pontként szolgálnak a mi életünkben is. Amelyek üzenetét, tanulságait és célkitűzéseit mi is tovább akarjuk vinni és azok szerint akarunk élni. Ezért évente egyszer meg kell álljunk, ki kell emelkednünk hétköznapjaink szürkeségéből és el kell gondolkoznunk azon, hogy mennyire tértünk el attól az iránytól, amit elődeink kitűztek és mit kell tennünk, hogy újra az általuk meghatározott jó irányba térjünk.

Az ilyen ünnepeknek igen nagy szerepe van a közösségek életében, mert az adja identitásuk lényegét hogy kit tisztelnek, kiket tartanak példaképeiknek. Ezért sürgette a hatalmas államszervező munkát végző Szent László király a pápai udvart, hogy István királyt, Gellért püspököt és Imre herceget haláluk után néhány évtizeddel szentekké avassák és ezért volt a szocializmus bukása után a magyar országgyűlés egyik legelső tette hogy március 15-ét, augusztus 20-át és október 23-át nemzeti ünnepekké nyilvánította:

hogy követendő példákat állítsanak ezzel a magyarok elé.

Géza fejedelem fia, Vajk olyan korban élt, amikor nomádok, a kalandozások, a gyökértelen vándorló életmód évszázados hagyományain senki nem akart változtatni, mert a pillanatnyi sikerek miatt a magyarok nem akarták látni, hogy más vándorló népekhez hasonlóan pusztulás vár rájuk is ha nem változtatnak gyökeresen életmódjukon és nem kötnek békét szomszédjaikkal. Vajkot semmi nem kényszerítette volna életében arra, hogy rávegye a magyarokat a változásra, boldogan élhetett volna, mégis a jövő nemzedékére gondolt és egész életét annak a küzdelemnek szentelte, hogy a magyarok ne csak a mában éljenek, hanem holnap és évszázadokkal később is létezhessenek.

Ezért vette fel a kereszténységet és az István nevet, bár tudta, hogy ezzel otthonában mindenkit maga ellen fordít. De vállalta a harcot azért, hogy erős államot hozzon létre, a magyaroknak jövőt biztosítson és végső soron azért, hogy ma mi itt lehessünk.

Szent István politikai éleslátását bizonyítja a kereszténység felvétele, mert csak ezzel biztosíthatta helyét Európában és már akkor látta, hogy ez lesz az az eszme, ami több mint ezer even át biztosítani fogja Európa jövőjét, annak ellenére, hogy akkor még kevesen látták, hogy nem a szintén határainknál álló keleti kerszténység az ami fennállásunkat biztosítja.

Egy jó érzékkel meghozott politikai döntés azonban még nem tette volna lehetővé a magyarság megmaradását, emögött ott kellett lennie a keresztény lelkületnek is. Szent István a magyarokat önálló, senkitől nem függő közösségként képzelte el, ugyanakkor a szomszédaival békében élő, befogadó nemzetként, amely vendégeit megbecsüli, nemzetiségeit elismeri és nem szégyell mástól tanulni, más népek tudását elsajátítani, ahogy azt István Imre fiához szóló  intelmeiben is leírta.

A nemzeti ünnepek fontos feladata az emlékezés mellett a mai kor, a mi magunk feladatainak meghatározása is. Nem várhatjuk, hogy egy hajdan élt nagy ember mindent elvégezzen helyettünk, feladat mindenkinek jut, ezért a példát és iránymutatást, amit Szent István adott, le kell fordítsuk a jelen és saját közösségünk nyelvére is. Ma is lehet és kell Szent István példáját követni: ma is lehet másokat elfogadva és elismerve, de erős nemzeti identitással élni.

Ez 2014-ben is lehet hivatás, még ha a mindennapokban nem is tűnik történelmi tettnek, de tudjuk, hogy csak erős elhatározásból és sok munkából lehet később történelem és az ausztráliai magyarság fennmaradása és virágzása is lehet történelmi esemény az utókorból nézve.

Az Önök közössége, magyarságuk megőrzése, identitásuk, kultúrájuk átadása ugyanúgy lehet hivatás. Tudjuk, hogy saját gyerekeinknek a magyar kultúrát, anyanyelvünet átadni, megtanítani sokszor nehezebb, mint egy ellenséges közegben magyarságunkért harcolni. Az elkényelmesedés, a jólét, az idegen közeg sokszor veszélyesebb fennmaradásunkra nézve mint a török, tatár vagy szovjet fennhatóság. Mégis, ha elődeink közül annyian életüket áldozták azért, hogy mi ma élhessünk, nem tehetjük meg, hogy önként elhagyjuk azt, amiért ők évszázadokon át harcoltak, csak azért mert a mindennapokban egyszerűbb és kényelmesebb beolvadni.

Gyermekeinket, unokáinkat sokszor nehezebb magyarul tanítani, mint szabadságharcot vívni, de el kell magyaráznunk nekik, hogy ez nem csak kötelességet, de közösséget is jelent. Ha új hazánkban magyarok is maradunk, nem csak feladatot vállalunk, de erőt is kapunk: több mint ezer éves gyökereket, amely olyan erős, hogy akármilyen vész is pusztít újra kihajt, mindenhol megállja a helyét és otthonra lel, mert annyi mindent látott már, hogy mindig tudni fogja hogy kell újrakezdeni, új közösséget építeni és a régit megtartani. 

---

Az ünnepségről megemlékeztek a Nemzeti Regiszter weboldalán is, ahol a programról részletesen is olvashatunk.

Dr. Tamás Kinga, Magyarország Canberrai Nagykövetségének munkatársa, Sydney-i Konzul ünnepi beszéde

2014. augusztus 17.
 
Súly: 
0
 

készítette: Drupler Informatikai Kft. Minden jog fenntartva.
grafikai tervezés: InnovArt